Az építészeti rajz a térbeli gondolat sík-absztrakciója. Eszköz és eredmény. A vonal nem pusztán rajzi elem, hanem sűrítmény, esszencia. Ezért rendkívüli ereje, súlya van. Nemcsak a papíron, hanem a lélekben is nyomot hagy.

A vonal megjelenítése, maga a rajzolás: felelősség. A vonal már születése közben párbeszédet kezdeményez. Mesél és beszélget. Ez egyszerre félelmetes és kényelmetlen, de gazdagító és felemelő is egyben. A vonal leleplez.

A vonal, az építészeti rajz mint szakmai nyelvezet legkisebb eleme. A pont a legkisebb vonal.

A vonal szükséges, de önmagában nem elégséges feltétele a helyes „beszédnek”. Jelöl, művel, irányt ad. Soha nem semleges. Nem hagy nyugton, provokál.

Az építész gondolatai a vonalban öltenek testet.
A vonal gondolatokat szül.
A vonal mesél, beszélget, bevon, felemel és leleplez.
Mi magunk is azért rajzolunk, mert beszélgetni szeretnénk. Néha csak mesélni. Lenni.
Ha nincs vonal, nincs semmi.