A struktúrák elé

1
A tónus megjelenése szellemi ködösítés,
az egyvonalas technika egyenes beszéd.

2
A vonalfolytonosság hajlékonyság,
a szálakra osztott merevség.

3
Minden rajz önmagáért születik,
csak eltulajdonítják készítőik.

4
A papíron rögzített gondolat nem rajz,
a rajz az, ami megelőzi a gondolkodást.

5
A rajz nem pontosítja kifejező rendszerünk,
hanem átminősíti a nyelvi fogalmakat.

6
A rajzban a vonal önmeghatározásért harcol,
de csak a vonalak között keletkező tér számít.

7
A kereső vonalak mindig messze kerülik egymást a rajzban,
a rajzon belül indítanak egy új rajzot.

8
A rajz kifejezésmódjait lehet tanulni,
de a rajz léptékét csak emberi tartás adhatja.

9
A rajzi szemléletet életkoronként össze kell tépni,
ha nem tesszük, a következő korszak már csak tónusozza.

10
Minden rajz sorsa azon a helyen dől el,
ahol a toll a papírt először érinti.

11
A rajz energia,
a gondolatmegelőző erők váza.

12
A gondolatot mindig egy érzés előzi meg,
ezt ragadja meg a pillanat időtlenségében a vonal.

13
Az egyvonalas rajz megszabadít a szellemi kinövésektől,
az összpontosítás lángjában ítélőképességre nevel.

14
Amikor a rajzsűrűség túllépi a jelentéshordozó tartalmat,
értéktelenné válik.

15
A vonal egyik vége a vágy,
a másik vége az értelem.

16
A valódi rajz a lap minden irányából olvasható,
tartalma maga a végtelen megismerés.

17
A vonalrajz élesíti a belső látást,
kontúrozza az elme fényét.

18
Ha elvesszük a vonalat az építészettől,
költészetté bomlik.