A rajz az a történet, amelyben az ember önmagával beszélget. Amikor rajzolok, és az eredmény megjelenik előttem a papíron, az olyan, mint egy önmagammal kialakuló dialógus. Azért jó a skiccpapír, mert az mindig, egyre tisztábban válaszol. Tömör papíron rajzolni olyan, mint egy kijelentést tenni, ami legfeljebb csak visszhangzik a papír által, de újabb válasz nem adható rá anélkül, hogy újra ne rajzolnám az egész képet.

A rajz nem csak az építésznek a társa, hanem mindenkinek, aki vizuálisan gondolkodik. Az a lényeg, hogy a rajz ne csak a vonalról, önmagáról, hanem valami egészen másról, a felszín alatti érzékiségről is szóljon, amit a szavak már alig tudnak megközelíteni.