Az én praxisomban a felfogásom szerint is a rajz egy finom közvetítőeszköz a fejed és a kezed között, a szíveden át az épület irányába. Azok, akik szeretnek és tudnak is rajzolni, nem bírnak jó házat építeni, mert a rajzokban már megvalósul, aminek épületekben kellene megvalósulnia. Az öncélú rajzolás egyfajta szellemi maszturbáció. Megtörténik a dolog, mielőtt még megtörténne. Mihelyst valaki rajzokat rajzol épületek kapcsán, azok rajzok is maradnak, és a végeredmény már nem akar működni mint épület. Ezek a házak ugyanis pusztán megrajzolva, rajzként, nem pedig házként voltak és lesznek fontosak. Az építészetben a rajz ugyanis szolgálóleány. Mihelyst úriasszonyt csinálunk belőle, rögtön ellenünk, az építészet ellen fordul.