Az agyam kitalálja a Házat.
Az elme négy- vagy több dimenziós „valami”.
A neuronjaimban a kezembe áramlik az alkotási energia feszültsége.
A Ház háromdimenziós test.
Az agyam utasítja a kezemet.
Megfogom a ceruzát.
Az idegeimen keresztül az ötlet átszivárog az izmaimba, miközben veszít egy dimenziót és háromdimenziós lesz.
Magam elé teszek egy kétdimenziós papírlapot.
A ceruza hegyén keresztül a háromdimenziós Ház újból veszít egy dimenziót, amint síkba transzformálom a képét.
Megrajzolom a Házat úgy, hogy ha más nézi a kétdimenziós síkra rajzolt három dimenziót imitáló perspektivikus vagy axonometrikus rajzot, az ő agyában ugyanaz a négy- vagy több dimenziós kognitív folyamat épüljön újra, mely az enyémben eredt.

A ceruza = neurotranszmitter.
A vonal = szinaptikus szivárgás.
A szabadkézi rajzolás = az agy edzése a Dimenziók uralásán keresztül = utazás Térben és Időben.