Három Frank Gehry-rajz

2006. június 30-án délben történt, hogy egy asztaltársaságban, négy amerikai és három magyar, ültünk a budai Várban a Vörös Sün vendéglő teraszán. Frank Gehry, Irving Lavin és feleségeik, Mrs. Bertha Gehry, Mrs. Marilyn Lavin, továbbá Kovács Kázmér professzor, Kerezsi Nemere szobrász és jómagam. A pincérre vártunk, hogy hozza az ebédet, és közben Budapestről beszélgettünk. Szemben a volt Honvéd Főparancsnokság romja, amelyet a II. világháborúban lőttek szét és azóta éktelenkedik ott, ahol első benyomásait kapja minden turista a budai Várról. Frank Gehry nem értette, hogy miért nem csináltak már valamit ezzel a gyönyörű épülettel. Mi pedig próbáltuk magyarázni a bizonyítványt, a magyarázhatatlant, hogy hát a pénz stb. Gehry már rajzolta is, mit lehetne vele kezdeni. Tollat ragadott, a szalvétát maga elé vette a terítékből, és folyt a vonal, folyt a szó. Pár pillanat múlva felismerhető volt a szalvétán egy – a drága albumokból jól ismert – Gehry-firka. Rajzai nagyon egyéniek és összetéveszthetetlenek. Általuk még egy közönséges szalvéta jelentése is megváltozik. Néztem, hogyan keletkezik a jellegzetes Gehry-firka, és már láttam, amint a szemétbe kerül majd, amikor a pincér leszedi az asztalt.

Azonnal cselekedni kellett.

Volt nálam egy fehér lapú spirál jegyzetfüzet. Odatoltam a tenyérnyi füzetet középen kinyitva a mester keze alá. A tekintetünk összetalálkozott egy pillanatra, amikor megakasztottam ezzel a mozdulattal a gondolatmenetét, de pontosan értette, ami történik, és rajzolt tovább, mint aki épp autogramot ad. Hát, így jutottam három Frank Gehry-rajzhoz.