A skiccelés segít a különböző léptékeket megérteni, és közöttük navigálni. Például mikor egy városról készítek vázlatot, megpróbálom a meglévő történelmi szerkezetek rendszerét újrafogalmazni. A skiccelés a forma nélküli helyek meghatározására is jó módszer.

Úgy tekintek az építészetre, mint a rajzolás, gondolkodás és írás keverékére. Munkám során sokat írok az építészetről. Egyik munkámban az első lépés a projekt szó felfedezése volt szó szerint, szavakkal és érzésekkel, úgy, ahogy ezt Aldo Rossi tette. Őt ugyanannyira érdekelte az írás, mint az építés. Miután végeztem ezzel a szakasszal, megpróbálok az épületben gondolkodni.

Régebben úgy fogtam a tervezésbe, hogy először rengeteg skiccet készítettem. Ma már kicsit máshogy van ez. Először a programot készítjük elő, azután leírjuk és feltérképezzük a bennünket körülvevő feltételrendszert, hogy a megbízót jobban megértsük. Majd megpróbáljuk létrehozni a funkciók sémaábráját, felvázolva a dimenziókat és kapcsolatokat. Ezt követően kezdünk el skicceket gyártani a tömegről, számítógépen megtervezzük azt, majd újabb skiccek segítségével korrigálunk rajta, mindezt azért, hogy jobban megértsük, mit is csinálunk. Az utolsó lépés a számítógépes részletkidolgozás.

Kézzel tervezni sokkal „melegebb” dolog, van valami emberi benne az autocad-es rajzoláshoz képest. Nem tudom, mások mit gondolnak a skiccelésről és rajzolásról. Én fontosnak tartom, de talán a saját generációm miatt. A hallgatóim nem élnek vele. Nem hiszem, hogy a vázlat minősége túl fontos lenne, mivel a kézben lakozó ötlet számít, és képesnek kell lennünk arra, hogy bizonyos építészeti elképzeléseket a kezünkkel fejezzünk ki. A fiatalabb generációból már senki nem használ skiccpauszt, tollat vagy ceruzát. Csak a cad-rajzok kezdetleges nyomtatásaira támaszkodnak, így nem ismerik meg sem a léptéket, sem a vonal jelentését. Minden egyes tervnél ugyanazokat a számítógépes elemeket alkalmazzák, és ez az építészet eszméjét teszi tönkre.

Úgy vélem, mielőtt bármibe belefognánk, először némi gondolatot kellene vinni a munkánkba. A skiccelés vagy írás a gondolkozás és megértés egy módja. Az arányok felfogásában a vázlatrajzolás, képalkotás és makettezés párhuzamosan alkalmazott technikái segítenek. Számtalan hibához vezethet, ha csupán látványképeket készítünk. Valamit jól felskiccelni annyit tesz, hogy átgondoljuk, mi van az épületen túl – nem csupán Aaron Betsky nézete szerint -, azaz mi történt, mielőtt a projekt megfogalmazódott. Meg kell fontolnunk, mi a kapcsolat a gondolataink és a kezünk között… A skicc a válasz arra, mit is akarunk egy üres, fehér papírlappal pontosan kezdeni.