A rajzban (vonalban) kifejezhető TÉR problémája már egyetemi éveim előtt is foglalkoztatott. Arra azonban, hogy az általam húzott vonal és kezem, agyam, szívem akarata között milyen áttételek, milyen összefüggések lehetnek, nem folyamatosan formálódó tervezéstechnikám vezetett rá, vagy tette fel e tárgyú s ma is izgató kérdéseit.

ÚTIRAJZAIM voltak azok, amelyek a vonalak szerepének értelmezésére, újraértelmezésére késztettek, s késztetnek ma is. Szülőföldem, a kalotaszegi táj különös hullámzását, dombjainak ritmusát vagy Reims, Rouen, Amiens, Tours katedrálisainak TÉRBE konglomerálódó vonalszöveteit megfejteni – ez a számomra legszebb, pillanatnyi eufóriát is teremtő kihívás. Mikor házaim KÉPLETÉT próbálom megfogalmazni, különös fontosságúvá válik számomra a TÉRRÉ formálódó vonalak IGAZSÁGA. Vastagságuk, nyomatékaik által együtt gondolkodnak velem, s különös viszonyunkban már eltűnik a hierarchia; azaz, hogy én irányítom, szülöm-e a vonal útját, vagy talán már az veszi át az irányító szerepet?!