Rajzolok, mert gondolkodnom kell.

Manapság a rajzokat számítógépek készítik nagy pontossággal és szenvedélymentes objektivitással. Szükséges eszközökké váltak, amelyek segítségével az építészek elképzeléseiket átadják, és közvetítik a munkatársaik vagy alkalmanként a kivitelezők számára.

A skiccekre és kézi rajzokra egyértelműen kisebb az igény, bár jelentőségük és hasznosságuk mit sem vesztett legfőbb érvényességéből. A kézzel rajzolt vázlatok különleges mivolta nem üzenetük tisztaságában rejlik, hanem a magukban hordozott tökéletlenségben. Nem mással kommunikálnak, épp saját alkotójukkal.

Mivel az agyunk sosem tudja teljes egészében uralni kezünket, az szabadon hozhat létre jeleket, melyek értelmezése ránk vár. Többször is meglepődtem már, hogyan tud a kézi rajz olyan inspiratív lehetőségeket sugallni, amik tudatosan valószínűleg nem is jutnának eszembe.

Miközben megpróbáljuk vizuálisan felfedni a mélyen elnyomott ötletet, a kézi rajzolás kiélesíti érzékeinket, és fokozza nyitottságunkat a befogadásra, hogy megláthassunk a gondolat természetét. Bizonyos értelemben emlékeztet ez engem a kezdeti nehézségekre, hogy megértsünk egy újszülött gyereket. Amint a gyerek elkezd beszélni, boldogan követjük vágyait.

Az építészet a legösszetettebb az összes művészet közül. Rengeteg ellentmondásos követelményt és egymással ütköző érdekeket kell méltányosan kielégíteni egy átfogó megoldáson belül.

Ez az egyensúlyozás olyan betekintést és a különböző területek olyan fokú ismeretét igényli, amire semmilyen lineáris, lépésről lépésre véghezvitt elemzés nem garantálhat sikeres megoldást. Elengedhetetlen a képesség, hogy egy problémát annak teljességében képesek legyünk megragadni, és harmonikus szintézisét meg tudjuk adni.

A kézzel rajzolás segít agyunk mélyen fekvő áramlatait és ellenőrizetlen impulzusait mederbe terelni, és a csírázó ötleteket vizuálisan visszatükrözni. Ugyanakkor senki nem lehet biztos az eredményben. Soha nem lévén biztos a dolgában, Renoir megcsókolta a vásznat, mielőtt nekifogott a festésnek.

Az építész a szemén keresztül gondolkodik.
Én rajzolok, mert gondolkodnom kell.