Vonal [1793] Mesterséges szóalkotás eredménye, a nyelvújítás idején a von igéből hozták létre -l névszóképzővel, vö. fonal, lepel. A vonál alak változata, vö. fonal ~ fonál. A szó ’íróeszközzel húzott nyom’ jelentésben régebben a von ige egyéb származékai is használatosak voltak, vö. vonás, vonásocska, vonítás. A vonal származékai, vö. vonalaz [1834], vonalzó [1835].

Az írott, rajzolt betű és szöveg sem másból, mint vonalakból és azok kapcsolatából épül fel. Az a határ, ahova a rajzok vonalra bontásával érkezünk, határa az írott szövegnek, a nyelvnek is. A kettő nem is annyira különböző; mindkettő alapja egy és ugyanaz: a vonal. A vonal a kapu, a titkos átjáró a két kifejezőeszköz, a szöveg és a rajz között. Így talán mindegy is, hogy házat rajzolok, vagy írok.