Miközben a kézírás eltűnőben van, számomra ez a létezés alapja. Mindennap írok valamit – jegyzetfüzetbe, papírra, könyvbe, újság szélére. Ami eszembe jut, le kell írnom, és csak akkor érzem igaznak, ha kézzel teszem. A számítógép előtt lebénulok, nem tudok gondolkodni. A gondolatok a kezemből jönnek, ahogy a feltoluló szavakat gyorsan igyekszem a papírra vésni. Élvezem a vonalak ívét, szabadságélményt ad, hogy az üres lapra bármit rajzolhatok – még szöveget is. Mert a kézírás nem más, mint vonalrajz.