Sok skiccet készítünk… Teljesen különböző dolgokról…

Egyes rajzok illusztrációk, mások a kommunikációról vagy a munka ismertetéséről szólnak. És mindig írunk a rajzokra. A szöveg szintén szerves része a rajznak. Az építészet az általunk érzékelt világ egyfajta leirata. Úgy gondolom, hogy bemutatja, vagy legalábbis reagál a világra, amelyben élünk. A mi esetünkben a rajzok és az építészet arról szólnak, hogyan változott meg a világ az utóbbi harminc vagy negyven évben. Valamilyen módon megpróbáljuk ezeket a változásokat rajzainkban felderíteni, így a vázlataink legtöbbször inkább diagramokra hasonlítanak.

A skiccek nem a szépségről szólnak, nem tettetik, hogy gyönyörűek. Sokszor agyonnyomják őket a feliratok, számunkra a szöveg és vonalak ezen kombinációja jelenti az igazi skiccet. Egyfajta diagramként viselkednek, a terek és gondolatok szervezőmodelljeként. A vázlataink azt mutatják, hogyan kellene a dolgoknak valójában működniük. Néha csak magunk számára skiccelünk, hogy letisztázzuk a gondolati folyamatokat, néha a megbízóknak, hogy bemutassuk, min is dolgozunk éppen, és esetenként a hallgatóknak, hogy a munkánk bizonyos fázisait megmutassuk nekik.

Mivel minden épület meglehetősen összetett, elképzelésünk szerint ezt a komplexitást átugorjuk annak érdekében, hogy jobban tudjunk kommunikálni a házról mint szerkezetről vagy viselkedéséről.

Természetesen a skicc megpróbálhatja a műszaki részleteket és információkat is bemutatni, de ez szükségtelenül összetetté teszi azt. Ha sikerül leegyszerűsíteni gondolatmenetüket, és egyetlen mondatban megfogalmaznunk egy projektet vagy ötletet – ami egy skiccel egyenértékű –, az több, mint elégséges. Különben az összes műszaki és egyéb részlet teljesen lebéníthat.

Ettől válik tehát egy skicc diagrammá, mely kapcsán az autenticitás kérdése fel sem merülhet. Amennyiben képesek vagyunk arra, hogy a ház elvét néhány vonallal átadjuk, többé nem kérdés az, hogy a rajz az épület kivitelezése előtt vagy azután készült, mivel a skicc nem a házról, hanem az elképzelések átadásáról szól.

Mára az építész szerepe teljesen megváltozott. A projekten belül különböző, párhuzamosan dolgozó szakemberek gyűlnek össze – egyik felelős a szerkezetekért, másik az elektromosságért, van homlokzatspecialista, egy környezettudatossági tanácsadó stb., stb. –, így az építész szerepe nem tűnik fontosnak többé, azaz leginkább csak egy meglehetősen alulhatározott, konceptuális szinten tudja kézben tartani az ötleteket… Ez meg is magyarázza, miért nem kedveljük igazán a nagy léptékű munkákat – miért is fontos számunkra, hogy kis házakat tervezzünk –, mert ezeknél még úgy tűnik, van lehetőség több folyamat párhuzamos felügyeletére, és a skiccek még képesek tisztán átadni ezeknek a munkáknak a mondanivalóját.