Volt egy olyan munkám, amely nem kifaragott tömeg volt, hanem bentről és kintről jövő természetes erők eredménye. Nagyon szerettem ezt a projektet rajzolni, mert így haladtam egyre beljebb a házban. És sokat is rajzoltam, annyira jólesett.

Mikor rajzolok, megpróbálom a funkcionális követelményeket az elképzelésembe illeszteni. Három dimenzióban gondolkodom, és egyszerre próbálok minden szintet átgondolni. Nem csak a földszintet, hanem az összes többi emeletet egy időben rajzolom meg.

A rajzolás fegyelmezettsége és folyamata, valamint a művelet egyszerű tisztasága és koncentráltsága kiegyensúlyozza azokat az összetett problémákat, amikkel építészként sokszor szembesülünk. Jó dolog rajzolni. Bár a számítógép segítségével megmutathatunk dolgokat 3D-ben, mégiscsak szükségünk van rá, hogy a térről legyen egy elképzelés az agyunkban. És ha nincs ilyen térérzetünk, a számítógép sem segíthet sokat. Csak azt a gondolatot képes bemutatni, amit már megidéztünk. Ebben az értelemben hasznos eszköz lehet, de nem kérhetjük meg a gépet, hogy gondoljon egy Henry Moore-szoborra vagy egy tenger előtt ülő nőalakra.

Úgy gondolom, hogy egy munka végén lehet érzelmekről beszélni, függetlenül attól, hogy ceruzával vagy autocad-del rajzoltuk meg. Ha emóciókkal telítve rajzolunk meg egy teret, az tükröződik a megvalósult épületben is.

Az emberek harmonikus terekben akarnak élni, és sokat számít a tény, hogy törődünk-e vágyaikkal rajzolás közben.

Amikor rajzolok, ösztönösen teszem; alig gondolkodom, mert az épületben járok: arra a fajta térre koncentrálok, amiben vagyok, a bennem született érzésekre, és arra, hogyan éreznék magukat benne sétálva az emberek… A cél, hogy nyugodt és harmonikus tereket hozzak létre, éppen annyi feszültséggel, ami érzelmileg telíti a környezetet.

Nem tudom, számít-e, hogy egy építész jól rajzol vagy sem. Talán rajz nélkül is lehet térben látni, viszont én nem vagyok rá képes.

Amikor rajzolunk, valami módon úgy érezzük, alkottunk valamit.

Munkánkban alapvető fontosságú a projekt magyarázása rajzokon keresztül. Mikor először bemutatunk egy tervet a megbízónak, sohasem makettet, rendereket vagy teljes tervet adunk oda. Szívesebben skiccelek előttük – nekik. Ha számítógépes látványterveket mutatok, a projekt túlzottan előreszalad, és ha a megbízó nem tudja az elvet követni vagy megérteni, nem fogja fel a valósághű képet sem. Tehát nem mutatok neki ilyeneket. Sokkal jobb a megbízó előtt üres papírra firkálni. Ez nagyon világos és közvetlen módja, hogy az elképzelést átadjuk számára. Ha tetszik neki, a projekt további részében is lelkes partnerünk lesz.

A skiccelés előnye a renderrel szemben, hogy nem veszünk el a szükségtelen részletekben, hanem sokkal inkább a feladat lényegére tudunk koncentrálni.

Munkánk valódi munka. Nem lehet hazugság. Mikor elvégzünk valamit, az ott is van.